Éjjellátós vadászat legálisan?
Vajon már az éjjellátók legalizálását készíti elő a Nimród 2015 évi 5. számában megjelent "Vadászati eszközeink a vadászerkölcs tükrében" című cikk? Végre lépnénk egy nagyot előre az értelmes szabályozás irányába.
Dipol DN34 éjjellátó előtét, Leica Magnus céltávcsövön. Még nem csinált hülyeséget a gazdája. Látható a korábbi fegyverlámpa kapcsolójának helye is.
A Kaliber magazin 2014 nyári különszámában megjelent, az éjjellátók és a vadászat viszonyát taglaló, alapvetően rosszindulatú, tárgyi és szakmai tévedésektől hemzsegő, végtelenül ostoba cikkei után igazán üdítő volt végre szakember tollából olvasni, a témába vágó, értelmes gondolatokat. Ma már csak egy álszent, de még hangos kisebbség ellenzi az éjjellátók legalizált, etikus és szakszerű használatát a vadászatban. Ez a magatartás azonban, a gyakorlatilag mindenhol elterjedt és rendszeresen használt fegyverlámpák területet zavaró, egyúttal veszélyes használatának tükrében már nem csak ostobaságról, de felelőtlenségről is tanúskodik. A biztonság elsődlegessége nem kérdés, a vad mozgása éjszakára tevődött át, a vadkár nyomás hatalmas. Vadászni pedig kell. A már régen nem igaz érvrendszer ellen szólnak jelenleg a következők:
- Látod mire lősz: -biztonságos lövésleadás!
- Látod, hová lősz: -a vadnak is jár a jó lövés! (Kevesebb utánkeresés, I. osztályra lőtt vad, stb.)
- Nincs fénykibocsájtás: -nem zavarod feleslegesen a területet!
Sőt! Egyáltalán disznó?
A világ változik, így a vadászat is. Az legalizálást ellenzők érvei mára már súlytalanná váltak vagy semmivé foszlottak. Retorikájuk még mindig a kiközösítésnél (vadász ember - puskás ember) tart és az adj esélyt a vadnak szólamoknál. Ilyenkor persze joggal gondolkozunk el ezen a fajta "etikán". Hiszen egy eszköz nem tud etikus vagy nem etikus lenni. Mindig a vadász az, aki dönt, hogy elengedi a lövést vagy sem. Ő van ott, nem más. Így valójában nem eszközökre kellene megpróbálni etikus/nem etikus jelzőket aggatni, hanem valóban a vadásztársadalom tudásának és etikai felkészültségének fejlesztésével, ahogy azt a Nimród cikk írója nagyon helyesen megállapítja. Mindezek tükrében az éjjellátók ellenzői minduntalan a saját szegénységi bizonyítványukat állítják ki hangos ostobaságaikkal, valójában egyáltalán nem is foglalkozva a vadászat erkölcsével, a vadászat valós etikájával. Így viszont viselkedésük nem más, csupán saját magukat reklámja, primadonnáskodás, rövidlátó, öncélú magamutogatás.
VTB