Csodákat láthatnál
Sokat vagyunk kint a területen, mégis keveset látunk. Mert nincs mivel látni. Az egy jó kérdés ugyanis, hogy miért olyan igénytelen a magyar vadásztársadalom egy jó része, hogy bár az anyám pi.., izé hátsó felére is elkölt bármennyit, bármilyen hülyeségre, de nincs egy normális spektívje? Nem high-end, semmilyen!
Értjük mi, hogy láttál egy jó bakot, bikát, de milyen volt? Ja, hogy nem tudod, messze volt, de szerinted lőhető. Aha. Pedig ehhez nem kell ám nagy lencsés, high-end spektív. Nem is mondanánk, hogy cipeld. Vannak erre a célra készült, könnyű, rövid és tökéletes, érdemi bírálatra megfelelő képminőséget nyújtó spektívek. Csodákat láthatnál, aprópénzért. Ha lenne rá igényed.
Jelenleg két, meghatározó dolog van, ami a nagy többségnek fontos. Az egyik, mi az, amivel könnyen, gyorsan, hatékonyan lehet vadászni. Ezt 2016-ban -ha tetszik, ha nem- még meg is értjük. Ilyenné alakult a világ. A másik, mi az ami "trendi"? Márpedig ez a "trendi" beszivárgott a vadászatba is. Így lett a susogós, alapvetően outdoor Fjällravenből is vadászruha a fiatalabb generációnál, aztán minden trendkövetőnél, de ez megint más kérdés... Személy szerint már annak is örülünk, ha olyan társas vadászaton vehetünk részt, ahol nincs a társaság meghatározó része valami military turkáló által szponzorált hajléktalannak öltözve. Vadászati, magaskultúra, nemde? Erre van igény, ezek szerint. Az igénytelenségre. A spektív meg nem "trendi", az csak spektív.
Na, ezért nincs a spektív ott, a hátizsákokban. Hiszen kit érdekel ma már egy ökörnyállal gazdagon átszőtt, selyemszőnyeggé nemesedett mélyszántásban, zöldítésen vagy tarlón álldogáló őzbak, ahogy a naplemente surlófényei aurát rajzolnak köré? Pedig, ahogy az elején is mondtuk, csodákat láthatnál. Csak megfosztod magad tőle.